A képről
Nagy magasságból a táj maga is kirakóvá esik szét: mindenféle formájú kék tavak, köztük sötét tűlevelű erdővel borított keskeny gerincek és félszigetek, a vízben pedig elszórt kis szigetek. Az ilyen hosszú, keskeny gerincek gyakran az olvadó jégkorszaki gleccserek által hátrahagyott homokból és kavicsból jöttek létre.
Számítógéppel készült kép; nem egy konkrét, létező helyet ábrázol.
Így oldd meg a forgatós változatot
Felülről nézve a képnek nincs teteje és alja – a forgatósban ez a legnehezebb eset. Kövesd a több lapkán átfutó vonalakat, például a partokat, az utakat és a folyókat, és minden lapkát vess össze a szomszédaival.
Ezeknek könnyű megállapítani az irányát: tavak körvonala, partvonal. Lassabban megy: sűrű erdő, sima víztükör. A háromnegyed fordulattal elforgatott lapkát elég egyszer visszafordítani – jobb kattintással vagy Shift+Enterrel.
A kép jellege
Részletgazdag és egyszínű területek vegyesen – az idő nagy része az egyszínű részekre megy el. Közepes →
