A képről
Ha a sarki fény szinte pontosan a fejünk fölött van, a sugarai mintha egyetlen pontban találkoznának – ezt a perspektivikus jelenséget hívják koronának. Itt zölden és lilán legyeznek szét a sugarak egy kopár, havas hegytető fölött, az előtérben álló kis lucfenyőkre pedig annyi hó és zúzmara rakódott, hogy felülről megvilágított, halvány oszlopoknak tűnnek.
Számítógéppel készült kép; nem egy konkrét, létező helyet ábrázol.
Így rakd ki ezt a képet
Kezdd a kerettel: kapcsold be a „Csak a szélső darabok” gombot, és csak a szegély darabjai maradnak az asztalon. A keret után a jellegzetes formájú, erős színű részek jönnek: sarki fény sugarai, hóval megrakott lucfenyők, csillagok.
A végére hagyd ezeket: éjszakai égbolt, egybefüggő hómező. Az innen származó darabok nagyon hasonlítanak egymásra, ezért ne a színük, hanem a füleik és bemélyedéseik formája alapján párosítsd őket.
A kép jellege
Nagy, szinte egyszínű területek – lassú, elmélyült kirakás. Bemelegítésnek érdemes kisebb mérettel kezdeni. Nehéz →
